“Fogadd el magad így!” – ez a mondat az egyik legveszélyesebb tanács, amit kaphatsz! Legtöbbször szülő, barát, társ szájából hangzik el. Vagyis olyasvalaki mondja, aki szeret – vagy legalábbis azt gondolod, hogy szeret. 

De vajon tényleg szeret, tényleg jól szeret az, aki arra biztat, hogy beletörődj valamibe, amitől hónapok, évek óta szenvedsz? Nem a jobbat, a többet, a hernyóban a születendő lepkét, a rút kiskacsában a hattyút kellene benned látnia? Nem segítenie kéne, hogy azzá válj, ami lenni szeretnél? Nem arra kellene biztatnia, hogy próbáld meg, aztán próbáld újra és újra és újra és újra?

Néha nagyon nehéz különbséget tenni aközött, hogy egyszerűen feladod, és belekényelmesedsz, beletörődsz valamibe, vagy elfogadsz valamit – egy helyzetet, magadat egy helyzetben – amin nem lehet változtatni!
Viszont nagyon könnyű legyinteni, és egy fogadd el magad így mondatba csomagolni, hogy: törődj bele, neked ez úgy sem megy!

Szóval csak vigyázz ha azt hallod: “Fogadd el magad így!”
Ha szereted magad, megpróbálsz még egyszer változtatni! S ha szereted a másikat, mellé állsz, s megpróbálod legalább még egyszer arra biztatni, hogy ne törődjön bele, változtasson!